ߐ߲߯߹ ߊ߬ ߕߎ߲߬ ߕߍ߫ ߡߌ߲ ߘߌ߫ ߞߘߐ߬ߡߊ߲߸ ߟߐ߲ߞߏߕߌ߮ ߕߎ߲߬ ߧߴߊ߬ ߖߌ߰ ߟߊ߫ ߏ߬ ߟߋ߬ ߘߌ߫߸ ߏ߬ ߘߐ߫ ߞߎ߲߬ߠߊ߬ߞߊߟߌ ߡߌ߲ ߞߍ߫ ߙߊ߫ ߣߌ߲߬ ߟߏ߯ߞߎ߲߫ ߞߣߐ߫ ߏ߬ ߟߋ߬ ߓߍߣߊ߬ ߟߐ߲ߞߏߕߌ߮ ߟߎ߬ ߟߊ߫ ߖߌ߰ߟߌ ߟߎ߬ ߓߐ߫ ߊ߬ ߡߊ߬ ߔߋߎ߫߹ ߊ߲ ߓߍߣߊ߬ ߛߋ߫ ߏ߬ ߟߋ߬ ߡߊ߬ ߣߌ߲߬߹
ߡߐ߱ ߞߋ߬ߦߊ߬ߣߍ߲ (ߤߏߡߏ ߤߊߓߌߟߌߛ): ߡߐ߰ߦߊ ߓߐߛߎ߲ ߞߘߐ߫ ߘߏ߫ ߟߋ߬
ߊ߬ ߟߐ߲߫ ߞߏ ߣߌ߲߬ ߧߴߊ߬ ߛߊ߲߬ ߞߋ߬ߥߟߎ ߝߌ߬ߟߊ߫ ߢߐ߬ߞߐ߲߬ ߟߊߡߌ߲ߠߌ߲ ߘߌ߫߸ ߊߝߙߌߞߌ ߜߙߋ ߞߊ߲߬ ߦߙߐ߫ ߡߌ߲ ߧߋ߫ ߥߟߋߟߊ߫ ߓߌ߬ ߞߏ߫ ߞߋߣߌߦߊ (Kenya) ߖߡߊ߬ߣߊ߸ ߢߣߊߡߊ ߛߎ߬ߟߊ߬ߟߊ߬ߞߊ ߘߏ߫ ߕߎ߲߬ ߛߞߌ߬ ߦߙߐ߫ ߕߎ߲߬ ߓߍ߲߬ ߘߊ߫ ߦߋ߲߬ ߡߊ߬߸ߡߌ߲ ߕߎ߲߬ ߕߍ߫ ߛߎ߬ߟߊ ߦߍ߬ߙߍ ߦߙߍ߬ ߘߌ߫ ߏ߬ ߞߐ߫߸ ߞߏ߬ߣߵߊ߬ ߕߎ߲߬ ߡߊ߫ ߞߍ߫ ߡߐ߰ ߘߊ߲ߝߊߘߌ ߘߊߝߊߣߍ߲ ߝߣߊ߫ ߘߐ߫ ߝߟߐ߫߹
ߐ߲߫ ߞߏ߬ߣߌ߲߬ ߢߣߊߡߊ ߡߌ߲߫ ߡߊ߬ߞߎߕߎ ߦߋ߫ ߣߌ߲߬ ߘߌ߫߸ ߏ߬ ߟߋ߬ ߕߐ߮ ߦߋ߫ ߡߐ߱ ߞߋ߬ߦߊ߬ߣߍ߲ (Homo habilis) ߘߌ߫ ߟߐ߲ߞߏ߫ ߞߣߐ߫߸ ߊ߬ߟߋ ߟߋ߬ ߦߋ߫ ߖߊ߬ߕߋ߬ ߟߊ߫ ߓߌ ߡߐ߰ߦߊ ߓߐߛߎ߲ ߦߌߟߡߊ ߕߊ߬ߡߊ߲߬ߛߙߋ ߝߟߐ ߘߌ߫ ߘߎ߱ ߞߊ߲߬ ߢߣߌߣߌ߲ߠߊ ߟߎ߬ ߝߍ߬߹ ߢߌ߲߬ߣߌ߲߬ߞߊ߬ߟߌ ߡߌ߲߫ ߓߍ߫ ߕߎ߬ߞߎ߲ ߏ߬ ߟߊ߫ ߏ߬ ߟߋ߬ ߦߋ߫ ߣߌ߲߬:
ߒ߬ߓߊ߬ ߡߐ߱ ߞߋ߬ߦߊ߬ߣߍ߲ (Homo habilis) ߖߍ߬ߘߍ ߕߟߍ߬ ߡߎ߲߬ ߘߌ߫߸ ߊ߬ ߞߍߗߞߏ ߟߎ߬ ߕߟߍ߬ߢߊ ߖߎ߲߬ߡߍ߲ ߠߋ߬ ߡߊ߬ ߓߊ߬؟
ߞߊ߬ ߓߌ߯ ߕߎ߬ߡߊ߬ ߖߊ߲߫ ߟߐ߲ߞߏߕߌ߮ ߟߎ߬ ߕߟߍ߬ ߣߌ߲߬ ߢߌ߬ߣߌ߲߬ߞߊ߬ߟߌ ߟߎ߬ ߟߋ߬ ߖߊߓߌ ߢߊߢߣߌߠߊ߸ ߝߐ߫ ߞߵߊ߬ ߛߌ߰ ߓߌ߬ ߡߊ߬߸ ߊ߬ߟߎ߬ ߕߎ߲߬ ߕߍ߫ ߝߏߦߌ߫ ߛߘߐ߬ ߟߊ߫ ߝߐ߫ ߕߎ߬ߡߊ߬ ߞߋߟߋ߲ ߞߋߟߋ߲߫߸ ߣߴߊ߬ߟߎ߬ ߕߎ߲߬ ߓߐ߫ ߘߊ߫ ߡߐ߱ ߞߋ߬ߦߊ߬ߣߍ߲ ߕߐ߬ߞߘߐ ߞߟߏ ߜߛߊߞߙߊ ߞߎ߲߬ߞߎߘߎ߲ ߦߙߐ߫ ߘߏ߫ ߟߎ߫ ߞߊ߲߬ ߛߐ߲߬߸ ߊ߬ ߟߎ߬ ߦߋߟߌ ߡߌ߲߫ ߞߍ߫ ߟߊ߫ ߏ߬ ߦߟߍ߬: ߞߎ߲߬ߝߋߟߋ߲ ߞߋߟߋ߲߫ ߦߊ߲߬ ߝߍ߬߸ ߘߊߜߊ߯ߛߊ ߞߋߟߋ߲߫ ߦߋ߲߬ ߝߍ߬߸ ߊ߬ ߣߌ߫ ߞߟߏ ߜߛߊߞߙߊ ߘߡߊߘߐ߫ ߝߊ߲߬ ߥߙߍ߫ ߟߎ߫ ߘߏ߫. ߏ߬ ߟߋ߬ ߘߐ߫ ߕߐ߬ߞߘߐ߬ߟߐ߲߬ߠߊ ߟߎ߬ ߓߊ߯ߙߊ ߕߟߍ߬ ߕߛߊߞߙߊ ߏ߬ ߟߎ߬ ߟߊߘߍ߬ߟߌ ߟߋ߬ ߘߌ߫߸ ߡߌ߲ ߠߎ߬ ߡߊ߫ ߓߐ߫ ߦߙߐ߫ ߞߋߟߋ߲߫ ߘߐ߫߸ ߐ߲߫ ߏ߬ ߘߐ߫ ߝߌ߬ߟߌ ߓߍ߫ ߛߋ߫ ߘߏ߲߬ߠߊ߬ ߏ߬ ߟߊ߬ߘߍ߬ߢߐ߲߯ߡߊ ߘߐ߫߸ ߞߊ߬ ߡߊߛߐ߬ߘߐ߲߬ ߏ߬ ߝߊ߬ߘߌ߬ ߓߐߢߐ߲߯ߡߦߊ ߝߍ߬߸ ߒߞߴߊ߬ߟߎ߬ ߕߟߍ߬ ߏ߬ ߓߊ߯ߙߊ ߟߎ߬ ߞߍߟߊ߫ ߟߋ߬ ߞߵߊ߬ ߓߌ߬ߛߞߌ߬ߞߌ߸ ߞߵߊ߬ ߖߌ߰ ߞߵߏ߬ ߟߎ߬ ߓߍ߯ ߦߋ߫ ߛߎ߯ߦߊ ߞߋߟߋ߲߫ ߠߋ߬ ߘߌ߫. ߞߊ߬ ߘߛߐ߬ ߓߌ߬ߛߞߌ߬ߟߌ ߣߌ߫ ߖߌ߰ߟߊ ߟߊ߲ߣߊߦߊ ߡߝߊߣߍ߲ ߕߍ߫ ߞߛߐߓߍ߫ ߟߐ߲ߞߏ ߞߣߐ߹
ߒ߬ߓߊ߬ ߟߐ߯ߞߎ߲ ߣߌ߲߬ ߠߋ߬ ߟߊ߫ ߛߊ߫߸ ߞߎ߲߬ߠߊ߬ߞߊ߬ߟߌ߬ ߡߊߞߓߊߣߍ߲ ߘߏ߫ ߓߘߊ߫ ߞߏ ߓߍ߯ ߡߊߦߟߍ߬ߡߊ߲߫߹
LE VIVANT: BIOLOGIE & ÉVOLUTION
HOMO HABILIS : NOTRE ANCÊTRE N'ÉTAIT PAS CELUI QU'ON CROYAIT
Il y a deux millions d'années, dans ce qui est aujourd'hui le Kenya, vivait un être qui n'était plus tout à fait un singe, mais pas encore tout à fait un humain. Homo habilis "l'homme habile" est considéré comme le premier représentant de notre genre Homo.
Mais à quoi ressemblait-il vraiment ?
Jusqu'à présent, nous n'avions que des fragments : un crâne par-ci, une mâchoire par-là, quelques os épars. Les paléontologues devaient assembler des puzzles avec des pièces provenant de différents individus, espérant qu'ils appartenaient bien à la même espèce.
Cette semaine, une découverte extraordinaire change tout.
ߞߟߏߞߊ߲ߞߋ ߓߍ߯ ߘߐ߫ ߘߝߊߣߍ߲ ߦߋ߫ ߘߊ߫߸ ߡߌ߲߬ ߢߐ߬ߞߐ߲߫ ߕߎ߲߬ ߡߊ߫ ߞߍ߫ ߝߐߟߐ߲߫:
ߊ߬ ߝߊ߬ߡߎ߲߸ ߘߎ߰ߘߐ (Fossile) ߡߍ߲ ߕߐ߯ ߞߏ߫ KNM-ER 64061߸ ߏ߬ ߛߐ߬ߘߐ߲߬ ߘߊ߫ ߕߎߙߑߞߊߣߊ߫ ߕߟߋ߬ߓߐ߬ ߝߊ߲ (East Turkana)ߘߐ߫ ߞߋߣߌߦߊ ߖߊ߬ߡߊ߬ߣߊ ߞߣߐ߫߸ ߏ߬ ߟߋ߬ ߦߋ߫ ߡߐ߱ ߞߋ߬ߦߊ߬ߣߍ߲
(Homo habilis) ߞߟߏߞߊ߲ߞߋ ߓߍ߯ ߘߐ߫ ߘߝߊߣߍ߲ ߘߌ߫ ߡߍ߲ ߓߘߊ߫ ߟߊߓߐ߫ ߘߎ߱ ߞߘߐ߫߸ ߘߎ߱ ߟߊ߫ ߘߐ߬ߝߐ ߘߐ߫߹ ߊ߬ ߛߌ߭ ߤߊߞߍ ߦߋ߫ ߛߊ߲߬ ߞߋ߬ߥߟߎ ߂ ߣߌ߫ ߛߊ߲߬ ߥߊ߫ ߂߀ ߞߊ߬ ߕߊ߯ ߓߌ߬ߟߊ߫ ߞߋ߬ߥߟߎ ߂ ߣߌ߫ ߥߊ ߆߀ ߟߋ߬ ߣߌ߫ ߢߐߞߐ߲߫ ߕߍ߫߸
ߊ߬ ߡߐ߱ ߞߋ߬ߦߊ߬ߣߍ߲ ߞߣߐߘߐ ߝߟߍ߫:
• ߊ߬ ߞߊ߲ߞߊߘߊ߲ ߝߌ߬ߟߊ (ߣߌ߲߬ ߧߴߊ߬ ߛߋ߲߬ߧߊ߬ ߝߟߐ ߟߋ߬ ߘߌ߫ ߏ߬ߟߎ߬ ߞߊ߬ ߛߘߐ߬ ߡߐ߰ ߓߐߛߎ߲߫ ߛߎ߯ߦߊ ߘߏ߫ ߟߊ߫ !)
• ߊ߬ ߞߓߊ߬ߝߍߝߍ ߝߌ߬ߟߊ ߝߣߊ߫ ߘߝߊߣߍ߲߸
• ߓߟߏߞߟߏ ߓߍ߯ ߝߘߊߣߍ߲߸
• ߊ߬ ߛߏ߬ߙߏ ߕߛߊߞߙߊ ߘߏ߫ ߟߎ߫߸
• ߢߌ߲ߦߊ (ߢߌ߲߫ ߛߙߍߘߍ) ߡߍ߲ ߓߍ߯ ߝߣߊ߫ ߘߝߊߕߐ ߕߟߍ߬ ߊ߬ ߟߊ߫ ߢߣߊߡߦߊ ߘߐ߫ ߡߐ߰ ߞߋ߬ߦߊ߬ߣߍ߲ ߣߌ߲߬ ߖߊ߲߬ߧߊ ߕߎ߲߬ ߧߋ߫ ߜߟߊ߬ߜߟߊ߫ ߁ ߣߌ߫ ߜߟߊ߬ߕߊ߲ߘߋ߲ ߆߀ ߢߐ߲߰ ߠߋ߬ ߘߌ߫߸ ߊ߬ ߖߌߘߊ߲ ߕߘߍ߬ ߞߌߘߊ ߃߁ ߘߐߙߐ߲߫ ߠߋ߬ ߘߌ߫߸ ߊ߬ ߘߊ߲ߝߊߘߌ ߕߎ߲߬ ߝߍ߯ߡߊ߲ ߊ߬ ߣߌ߫ ߖߎߙߊ߲ߣߍ߲ ߕߟߍ߬߹
LE SQUELETTE LE PLUS COMPLET JAMAIS DÉCOUVERT
Le fossile KNM-ER 64061, trouvé à East Turkana au Kenya, est le squelette d'Homo habilis le plus complet jamais mis au jour. Daté de 2,02 à 2,06 millions d'années, il comprend :
• Les deux clavicules (première fois pour cette espèce !)
• Les deux omoplates complètes •
Tous les os des bras
• Des fragments du bassin •
Une dentition quasi-complète
L'individu mesurait environ 1,60 mètre pour seulement 31 kilogrammes, une silhouette gracile et élancée.

ߟߊߝߍ߰ߦߊ߬ߟߌ ߢߊߝߐߟߌ: ߘߎ߰ߘߐ ߞߟߏ ߟߎ߬ ߦߋ߫ ߖߎ߬ߞߟߐ߬ ߝߌ߲ ߘߏ߫ ߞߊ߲߬߸ ߊ߬ ߞߟߏ ߟߎ߬ ߟߊߟߋ߲ ߞߊ߬ ߓߍ߲߬ ߝߊ߬ߘߌ ߦߍ߬ߙߍ ߟߐ߬ߗߏ߯ ߡߊ߬. ߞߟߏ ߟߎ߬ ߞߐ߬ߟߐ ߦߋ߫ ߞߐߟߐ߲ߞߐߟߐ߲ ߘߓߌ߬ߡߊ ߘߌ߫߸ ߊ߬ߟߎ߬ ߞߍ߫ ߘߊ߫ ߘߎ߰ߘߐ ߘߌ߫ ߛߊ߲߬ ߞߋ߬ߥߟߎ ߂ ߞߎ߲߬ߕߊ߮ ߟߋ߬ ߞߣߐ߫ ߘߎ߱ ߖߎ߬ߞߘߐ߬. ߡߐ߰ ߘߌ߫ ߛߋ߫ ߞߟߏ ߞߊ߲ߞߊߘߊ߲ ߝߌ߬ߟߊ ߦߋ߫ ߟߊ߫ ߘߐߞߣߍߣߍ߲ ߣߌ߲߬ ߘߐ߫ (ߞߟߏ ߡߍ߲ ߠߎ߬ ߟߊߟߋ߲߫ ߞߊ߲ ߖߎ߲ߞߘߐ߫ ߞߏ߬ߣߌ߲߬) ߸ ߞߓߊ߬ߝߍߝߍ ߝߌ߬ߟߊ (ߞߟߏ߫ ߝߍߝߍ ߞߎ߲߬ߛߓߊ߬ߡߊ ߡߍ߲ ߧߋ߫ ߞߐ ߘߐ߫) ߸ ߊ߬ ߣߌ߫ ߓߟߏ ߞߟߏ߫ ߖߊ߲ ߠߎ߬ ߝߣߊ߫ (ߕߎ߬ߞߟߏ߸ ߢߍߣߐ߲ߞߐ߲ߞߟߏ ߣߌ߫ ߞߐߣߐ߲ߞߐ߲ߞߟߏ ߟߎ߬ ߓߍ߯ )...
Le squelette KNM-ER 64061 d'Homo habilis: Sur un fond noir, les ossements fossiles d'un squelette sont disposés selon leur position anatomique. Les os sont de couleur brun foncé, fossilisés par deux millions d'années passés sous terre. On distingue clairement les deux clavicules (os horizontaux sous le cou), les deux omoplates (os plats triangulaires du dos), et les os longs des bras (humérus, radius, ulna). Les dents, bien préservées, montrent un mélange de caractéristiques primitives et modernes. Une règle graduée indique l'échelle. Ce squelette est le plus complet jamais trouvé pour Homo habilis, offrant un aperçu sans précédent de l'anatomie de nos ancêtres.
ߝߊ߬ߘߌ ߘߐ߬ߥߍ߬ߘߍ߲߬ߞߍ߬ߞߏ ߡߊߞߓߊߣߍ߲
ߊ߬ ߦߌ߬ߘߊ߬ߣߍ߲ ߞߏ߫ ߞߏ ߡߌ߲ ߞߊ߬ ߕߌߙߌ߲ߠߌ߲ߠߊ ߟߎ߬ ߟߞߊߓߊ߫ ߏ߬ ߝߟߍ߫: ߡߐ߱ ߞߋ߬ߦߊ߬ߣߍ߲ ߓߟߏ ߟߎ߬ ߖߊ߲߰ߡߊ߲߫ ߕߘߍ߬ ߊ߬ ߣߌ߫ ߝߊ߲߬ߞߊ ߕߟߍ߬ ߊ߬ ߟߊ߫ ߞߊ߬ ߕߊ߬ߡߌ߲߬ ߡߐ߱ ߜߍ߬ߟߍ߲ߣߍ߲ ߞߊ߲߬ (ߤߏߡߏ ߋߙߍߞߑߕߎߛ) (Homo erectus) ߸ ߏ߬ ߡߍ߲ ߖߊ߬ߕߋ߬ߣߍ߲߫ ߟߐ߲ߞߏߕߌ߮ ߟߎ߬ ߓߟߏ߫ ߊ߬ߟߋ߬ ߣߐ߬ߘߐ߬ߓߌ߬ߟߊ ߘߌ߫ ߘߐ߬ߝߐ߹ ߞߎ߲߬ߠߊ߬ߞߊ߬ߟߌ ߣߌ߲߬ ߧߴߊ߬ ߦߌ߬ߘߊ߬ ߟߊ߫ ߞߏ߫ ߡߐ߱ ߞߋ߬ߦߊ߬ߣߍ߲ ߕߘߍ߬ ߊ߬ ߟߊ߫ ߕߎ߬ߡߊ ߝߊ߲߬ߓߊ ߞߍ߫ ߟߊ߫ ߦߙߌ߫ ߛߊ߲ߝߍ߫ ߢߣߊߡߦߊ ߟߋ߬ ߘߐ߫߹
ߞߊ߬ߓߌ߯ ߞߘߐ߬ߡߊ߲ ߟߐ߲ߞߏߕߌ ߟߎ߬ ߕߘߍ߬ ߡߐ߱ ߓߐߛߎ߲ ߠߎ߬ ߟߊ߫ ߓߍ߲߬ߡߊ߬ߦߊ߬ߕߝߏߟߌ ߞߍߢߊ߫ ߟߎ߬ ߖߌ߰ ߟߊ߫ ߕߝߏ߬ߟߌ ߟߊߕߋߟߋ߲ߣߍ߲ ߠߋ߬ ߘߌ߫: ߊ߬ߟߎ߬ ߡߙߌ ߕߟߍ߬ ߟߋ߬ ߞߏ߫ ߡߐ߱ ߓߐ߫ ߘߊ߫ ߛߎ߬ߟߊ߬ߦߊ ߖߙߎߡߎ߲ ߘߐ߫ ߦߙߌ ߟߎ߬ ߞߊ߲߬ ߞߊ߬ ߣߊ߬ ߞߍ߫ ߡߐ߱ ߕߊ߯ߡߊߟߊ ߟߎ߬ ߘߌ߫ ߞߋߟߋ߲߫ ߘߌ߫ ߟߋ߬߹ ߞߏ߬ߣߌ߲߬ ߕߎ߬ߢߊ ߝߐߟߌ ߘߐ߫ ߊ߬ ߞߏ ߢߊ ߜߍ߬ߟߍ߲߬ߡߊ߲߫ ߏ߬ ߘߌ߫ ߞߛߐߓߍ߫߹ ߡߐ߱ ߞߋ߬ߦߊ߬ߣߍ߲ ߕߟߍ߬ ߛߋ߫ ߟߊ߫ ߛߋ߲߬ߝߌ߬ߟߊ߬ߕߊ߯ߡߊ ߞߍ߫ ߟߊ߫߸ ߞߏ߬ߣߌ߲߬ ߊ߬ ߡߊ߫ ߦߙߌ ߟߎ߬ ߝߣߊ߫ ߛߊ߲ߝߍ߫ ߟߊ߫ ߕߏ߫ ߦߋ߲߬ ߏ߬ ߞߏߛߐ߲߬߹ ߏ߬ ߘߐ߫ ߊ߬ߟߋ߬ ߕߟߍ߬ ߓߊߟߏ߫ ߟߊ߫ ߏ߬ ߞߏ ߝߌ߬ߟߊ ߟߎ߬ ߟߋ߬ ߣߌ߫ ߢߐ߲߯ ߕߍ߫ ߟߋ߬߸ ߐ߲߯ ߊ߬ ߘߌ߫ ߛߋ߫ ߟߊ߫ ߢߣߊߡߦߊ ߞߍ߫ ߟߊ߫ ߏ߬ ߘߎߢߊ߫ ߝߌ߬ߟߊ ߟߎ߬ ߣߌ߲߬ ߢߐߞߐ߲߫ ߕߍ߫߸ ߏ߬ ߟߋ߬ ߕߎ߲ ߧߋ߫ ߊ߬ ߞߊ߫ ߝߊ߲߬ߞߊ ߣߴ ߊ߬ ߟߊ߫ ߦߙߌߥߊ ߘߌ߫߹
ߏ߬ ߟߏ߲߫߸ ߞߎ߲߬ߠߊ߬ߞߊ߬ߟߌ ߣߌ߲߬ ߡߍ߲ ߟߊߖߍ߲ߛߍ߲߫ ߘߊ߫ (ߊߣߊߕߏߡߌߞߊߟ ߙߋߞߐߙߘ) ߓߐߟߐߟߐ ߞߐߜߍ ߞߣߐ߫߸ ߏ߬ ߓߘߊ߫ ߊ߲ ߠߊ߫ ߝߊ߰ߡߎ߲߬ߠߌ߲ ߛߌߦߊߡߊ߲ ߡߊߛߐ߬ߛߐ߬ ߡߐ߰ߦߊ ߓߐߛߎ߲ ߛߎ߯ߦߊ ߟߎ߬ ߟߊ߫ ߓߍ߲߬ߡߊ߬ߦߊ ߕߝߏ߬ߟߌ ߞߊ߲߬߹ ߝߐ߫ ߞߊ߲߬ ߟߐ߲߫ ߞߏ߫ ߡߐ߰ߦߊ ߓߐߛߎ߲ ߦߌߟߡߊ (Genre Homo) ߡߊ߫ ߛߌߟߊ߫ ߕߋߟߋ߲ߣߍ߲ ߘߐߕߊ߯ߡߊ߫ ߞߊ߬ ߣߊ߬ ߊ߲ ߡߊ߬ ߦߊ߲߬ ߓߌ߬߸ ߌ ߣߊ߫ ߝߐ߫ ߊ߲ ߕߟߍ߬ ߊ߬ ߖߌ߰ ߟߊ߫ ߗߞߏ߫ ߡߌ߲߬ ߞߘߐ߬ߡߊ߲߸ ߊ߬ ߞߊ߬ ߓߐߛߎ߫ ߓߏߟߏ߲ ߠߎ߬ ߊ߬ ߣߌ߬ ߛߌߟߊ߫ ߟߎ߬ ߛߌߦߊߡߊ߲߫ ߡߊߜߍ߲߫ ߞߴߏ߬ ߟߎ߬ ߘߐߕߊ߯ߡߊ߸ ߏ߬ ߛߌߟߊ ߘߏ߫ ߟߎ߫ ߞߍ߫ ߘߊ߫ ߛߌߟߊ߫ ߦߙߌߥߊߟߋ߲߫ ߠߎ߬ ߘߌ߫߸ ߏ߬ ߕߎ߬ߡߊ߬ ߞߋߟߋ߲߫ ߠߊ߫ ߊ߬ ߘߏ߫ ߟߎ߫ ߝߣߊ߫ ߞߍ߫ ߘߊ߫ ߛߌߟߊ ߟߊߜߋߘߋ߲ߣߍ߲ ߠߎ߬ ߘߌ߫߸ ߏ߬ ߟߎ߬ ߡߊ߫ ߛߋ߫ ߘߐߦߙߌߥߊ߫ ߟߊ߫ ߝߋߎ߫߸ ߏ߬ ߟߋ߬ ߞߊߞߊ߲ ߞߊ߬ ߟߐ߲߫ ߞߊ߬ ߝߊ߰ߡߎ߲߬ߢߊ ߡߐ߬ߦߊ ߓߐߛߎ߲ ߟߊ߫ ߓߍ߲ߡߊ߬ߦߊ߬ ߥߙߎߞߟߌ ߘߐ߫ ߓߌ߬߹
UNE SURPRISE ANATOMIQUE
Voici ce qui a stupéfait les chercheurs : les bras d'Homo habilis étaient plus longs et plus puissants que ceux d'Homo erectus, son successeur supposé ! Cette découverte suggère qu'Homo habilis passait encore une partie significative de son temps dans les arbres.
Nous imaginions notre évolution comme une ligne droite : des singes arboricoles aux humains marcheurs. La réalité est plus complexe. Homo habilis savait marcher sur deux pieds, mais il n'avait pas abandonné les arbres pour autant. Il vivait entre deux mondes.
Cette découverte, publiée dans The Anatomical Record, remet en question notre compréhension de l'évolution humaine. Le genre Homo n'a pas suivi un chemin linéaire vers nous il a exploré de multiples voies, dont certaines se sont révélées des impasses.

ߝߊ߲߬ ߥߎߟߋ߲ߡߊ߲ ߠߎ߬ ߧߋ߫ ߝߊ߲߭ ߞߎ߲߬ߣߊ߬ߞߊ߬ߟߋ߲ ߠߎ߬ ߟߋ߬ ߘߌ߫ ߢߣߌߣߌ߲ߠߌ ߠߎ߬ ߝߍ߬
Les parties en rouge de squelette correspondent au parties découverte par chercheurs
ߝߘߊ߬ߝߌ߲߬ߠߊ ߖߍ߬ߘߍ ߟߊ߫ ߖߊ߬ߕߋ߬ߘߐ߬ߛߌ߮ ߞߊ߬ ߊ߲ ߓߐߛߎ߲ߛߌ߯ߙߋ߲ ߠߎ߬ ߝߊ߰ߡߎ߲߫ ߊ߬ ߢߍ ߓߘߍߓߘߍ ߡߊ߬
ߓߐߛߎ߲ߟߐ߲ߘߐߦߊ ߘߊߞߎ߲ ߘߐ߫߸ ߢߍߕߊ߯ ߓߟߋߓߟߋ ߜߘߍ߫ ߓߘߊ߫ ߞߍ߫ ߡߍ߲ ߞߏ߫ ߟߎ߬ ߦߋ߫ ߝߘߊ߬ߝߌ߲߬ߠߊ ߖߍ߬ߘߍ ߞߎ߲߭ ߞߊ߲߬. ߢߊߥߟߊ ߊߖߍ߲ߘߊ (AGenDA) ߟߊ߫ ߖߊ߬ߕߋ߬ߘߐ߬ߛߌ߮ ߓߘߊ߫ ߝߘߊ߬ߝߌ߬ߠߊ ߡߐ߰ ߁ ߀߀߀ ߣߌ߫ ߞߐ߫ ߛߌߙߋ߲ߞߊ߲ߞߋߦߊ ߟߊߖߍ߲ߛߍ߲߫߸ ߡߍ߲ ߠߎ߬ ߦߋ߫ ߝߘߊ߬ߝߌ߲߬ߠߊ ߛߌ߰ߓߊ߮ ߦߙߍ߬ ߦߍ߬ߙߍ ߟߎ߬ ߘߌ߫߸ ߣߴߊ߬ߟߎ߬ ߕߎ߲߬ ߡߊ߫ ߖߊ߬ߕߋ߬ߞߛߐߓߍ߫ ߘߎߢߊ ߛߌߙߋ߲ߞߊ߲ߞߋߦߊ ߕߌߙߌ߲ߠߌ߲ ߠߎ߬ ߞߘߐ߬ߡߊ߲߹
ߝߘߊ߬ߝߌ߲߬ߠߊ ߖߡߊ߬ߣߊ߫ ߞߐ߬ߣߐ߲߬ߘߐ ߟߋ߬ ߛߘߐ߬ ߘߴߊ߬ ߘߐ߫: ߞߋߣߌߦߊ߸ ߙߎߥߊ߲ߘߊ߸ ߕߎߣߌߖ߭ߌ߸ ߊ߬ ߣߌ߫ ߘߏ߫ ߜߘߍ߫ ߟߎ߫߹
ߦߊߟߊ߬ ߣߌ߲߬ ߓߊ߯ߙߊ ߦߋ߫ ߞߏ߫ ߣߝߊ߬ ߡߊ߫ ߟߋ߬ ߘߌ߬ ߓߊ߬ ؟
ߐ߬ߤߐ߲߫ ߊ߬ ߣߊ߬ߝߊ ߓߏ߲߬ߓߊ ߓߊߏ߬ ߘߎߢߊ ߓߐߛߎ߲ߟߐ߲ߘߐߦߊ ߟߐ߲ߣߍ߲ ߟߊߘߍ߬ߣߍ߲ ߝߊ߲߬ߓߊ ߦߋ߫ ߜߟߏ߬ߜߍߟߊ߬ߞߊ ߟߎ߬ ߟߊ߫ ߓߐߛߎ߲ ߕߌ߬ߙߌ߲߬ߠߍ߲ ߠߎ߬ ߟߋ߬ ߘߌ߫. ߞߵߊ߬ ߛߐ߬ߘߐ߲߬ ߘߏ߲߬ ߓߐߛߎ߲ߟߐ߲ߘߐߦߊ ߟߐ߲ߠߌ߲ߧߊ ߟߋ߬ ߡߌ߬ߣߊ߲߬ ߘߌ߫ ߡߌ߲ ߧߋ߫ ߛߋ߫ ߖߊ߲߬ߞߊ߬ߙߏ ߣߊ߬ߕߊ ߟߎ߬ ߖߘߐ߬ߘߐ߬ߞߏ ߟߎ߬ ߢߊߝߐߟߊ ߛߊߣߌ߲߬ ߊ߬ ߟߎ߬ ߛߋ߫ ߕߍ߫߸ ߒ߬ߓߊ߬ ߏ߬ ߡߌ߬ߣߊ߲ ߟߊߓߊ߯ߙߊߟߌ ߕߊߒߧߊ ߟߋ߬ ߦߋ߫ ߝߘߊ߬ߝߌ߲ ߠߎ߬ ߟߊ߫ ߓߌ߬߹
ߖߊ߬ߕߋ߬ߘߐ߬ߛߌ߮ ߣߌ߲߬ ߢߍߡߌ߬ߣߊ߬ ߘߊ߫ ߝߘߊ߬ߝߌ߲ ߕߌߙߌ߲ߠߊ ߟߎ߬ ߖߍ߬ߘߍ ߟߋ߬ ߓߟߏ߸ ߏ߬ ߟߋ߬ ߛߋ߫ ߘߐ߬ߓߍ߲߬ߠߌ߲ ߞߍ߫ ߟߊ߫ ߞߏ߫ ߓߍ߲߬ߓߊߟߌ ߣߌ߲߬ ߘߐ߫߸ ߛߊ߫ ߏ߬ ߘߌ߫ ߞߍ߫ ߛߓߊߓߎ ߘߌ߫߸ ߞߊ߬ ߘߊ߲ߘߊߟߌ ߓߟߏߡߊߛߌߦߊߟߌ ߛߌߟߊ ߟߎ߬ ߟߊߞߊ߬ ߜߙߋ ߣߌ߲߬ ߛߌ߰ߓߞߊ ߓߍ߯ ߦߋ߫߸ ߟߏ߲߫ ߣߊ߬ߕߐ߫ ߟߎ߬ ߞߣߐ߫߹
UN PROJET PANAFRICAIN POUR MIEUX COMPRENDRE NOS GÈNES
Dans le domaine de la génétique, une autre avancée majeure concerne directement l'Afrique. Le projet AGenDA (Assessing Genetic Diversity in Africa) a publié les génomes de plus de 1 000 individus provenant de communautés africaines sous-représentées dans la recherche mondiale.
Neuf pays africains ont participé : Kenya, Rwanda, Tunisie, et d'autres.
Pourquoi est-ce important ?
Parce que la plupart des bases de données génétiques mondiales sont basées sur des populations européennes. Les tests génétiques qui prédisent les risques de maladies fonctionnent donc moins bien pour les Africains.
Cette initiative, menée par des chercheurs africains, corrige ce déséquilibre et ouvre la voie à une médecine personnalisée accessible à tous les peuples du continent.
ߊ߲ ߠߊ߫ ߘߎ߱: ߘߎ߰ߘߐ߬ߟߐ߲ߘߐߦߊ ߣߌ߫ ߓߊ߲ߘߊߟߐ߲ߘߐߦߊ
ߟߌ߲ߓߊ߲ ߠߎ߬ ߓߘߊ߫ ߞߟߊߦߊ ߘߊ߲߬ߠߊߕߊ߬ߡߌ߲߬ߣߍ߲ ߠߎ߬ ߟߊߘߏ߲߬ ߊߟߎ߬ ߦߘߍ߬ ߞߣߐ߫ ߂߀߂߅ ߟߊ߫:
߂߀߂߅ ߛߊ߲߭ ߓߘߊ߫ ߓߊ߲߫ ߣߌ߲߬ ߧߴߊ߬ ߟߏ߯ߞߎ߲ ߘߡߊߘߐ߫ ߘߌ߫߸ ߊ߬ ߖߊ߬ߕߋ߬ߘߐߛߌ߮ ߞߐߝߟߌ ߓߘߊ߫ ߓߐ߫ ߞߊ߬ ߓߊ߲߫ : ߊ߬ ߟߐ߲߫ ߞߏ߸ ߊ߲ ߠߊ߫ ߘߎ߱ ߞߊ߲߬ ߟߌ߲ߓߊ߲ ߠߎ߬ ߓߘߊ߫ ߜߟߐ߬ߡߌ߲ ߛߊ߰ߥߟߎ߬ߖ߭ߎߟ ߂߃ (zettajoules23 ) ߡߌ߬ߘߊ߬ ߞߟߊߦߊ ߖߘߌߒߞߊ߲ ߘߐ߫߸ ߞߴߏ߬ߟߎ߬ ߟߊߘߏ߲߬ ߊ߬ ߖߘߍ߬ ߞߣߐ߫. ߣߌ߲߬ ߦߋ߫ ߘߊ߲߭ ߠߋ߬ ߘߌ߫ ߡߍ߲ ߢߐ߲߰ ߕߎ߲߬ ߡߊ߫ ߛߊ߬ߞߐ ߝߟߐ߫.
ߣߴߊ߲ ߞߴߊ߲ ߓߍ߫ ߊ߬ ߢߊߝߐ߫ ߛߴߊ߬ ߘߌ߫ ߝߊ߰ߡߎ߲߫ ߓߍ߯ ߓߟߏ߫: ߣߌ߲߬ ߞߟߊߦߊ ߤߊߞߍ ߓߍ߫ ߓߍ߲߬ ߡߐ߰ߦߊ ߡߎ߬ߡߍ ߛߊ߲߬ ߃߇ ߜߟߐ߬ߡߌ߲ ߖߋ߬ߣߌ߲߬ߕߊ (consommation énergétique) ߓߙߍ߬ߦߊ ߟߋ߬ ߡߊ߬ ߞߋߟߋ߲ ߘߌ߫߹
ߥߟߊ߫ ߝߣߊ߫߸ ߊ߬ ߦߋ߫ ߛߋ߫ ߓߍ߲߬ ߠߊ߫ ߝߏߘߏ߲ ߝߕߌߙߋ߲ߡߊ ߟߎ߬ (ߟߍ߬ ߓߏ߲ߓ ߊߕߏߡߌߞ) ߥߟߎ߬ߡߊ߬ ߛߌߦߊߡߊ߲߫ ߝߏߘߏ߲ߠߌ߲ ߝߊ߲ߞߊ ߤߊߞߍ ߡߊ߬߹ ߞߴߊ߬ ߛߘߐ߬ ߘߏ߲߬ ߞߟߊߦߊ ߣߌ߲߬ ߠߎ߬ ߓߍ߯ ߟߊߘߍ߬ ߘߊ߫ ߟߌ߲ߓߊ߲ ߠߎ߬ ߞߣߐ߫ ߛߊ߲߬ ߞߋߟߋ߲߫ ߔߋ߫ ߞߘߐ߫߹
ߣߌ߲߬ ߧߴߊ߬ ߛߊ߲߬ ߞߐ߬ߣߐ߲߬ߕߐ߲߬ߠߊ߲ ߠߋ߬ ߘߌ߫ ߢߐ߲߯ ߞߐ߫߸ ߟߌ߲ߓߊ߲ ߞߣߐߘߐ ߞߟߊߦߊ ߦߋ߫ ߘߊ߲߬ ߞߎߘߊߡߊ߫ ߛߊ߬ߞߐ߬ ߟߊ߫ ߛߊ߲߯ ߊ߲ ߛߊ߲߬. ߜߟߐߡߌ߲ ߟߊ߬ߘߍ߬ߟߌ ߣߌ߲߬ ߠߎ߬ ߟߌ߲ߓߊ߲ ߖߎ߬ߞߘߐ ߡߊ߫ ߟߊߘߐ߯ߦߊߟߌ ߕߊ߬ߡߊ߲߬ߛߙߋ߫ ߛߌ߫ ߦߌ߬ߘߊ߬ ߝߟߐ߫߹ ߏ߬ ߓߍ߫ ߊ߬ ߦߌ߬ߘߊ߬ ߞߏ߫ ߛߊ߲߬ ߣߊ߬ߕߊ ߟߎ߬ ߘߐ߫ ߊ߬ ߓߍ߫ ߕߊ߬ߡߌ߲ ߟߊߖߎ߯ߦߊߟߊ ߞߊ߬ ߥߊ߫ ߌߘߐ߫ ߟߋ߬ ߘߍ߫߹
NOTRE TERRE: GÉOLOGIE & CLIMAT
LES OCÉANS ONT ABSORBÉ UN NIVEAU RECORD DE CHALEUR EN 2025
L'année 2025 vient de se terminer, et les chiffres sont tombés : nos océans ont absorbé 23 zettajoules de chaleur supplémentaire. C'est un record absolu.
Pour donner une idée de cette quantité d'énergie : elle équivaut à 37 années de consommation énergétique de toute l'humanité. Ou encore, à l'explosion de plusieurs milliards de bombes atomiques. Toute cette chaleur s'est accumulée dans les océans en une seule année.
C'est la neuvième année consécutive que le contenu thermique océanique atteint son plus haut niveau historique. Cette accumulation ne montre aucun signe de ralentissement.

